Pici, tétova, apró lépések.

Pici, tétova, apró próbálkozások.

Pici, tétova apró ötletek.

 Hogy mi lesz belőlük? Nem tudom. Ha akarnám, sem tudhatnám. Nem is akarom tudni.

Pici, tétova, apró lépésekben is meg kell találni az örömöt.

Pici, tétova, apró próbálkozásokból is kisülhet valami.

Pici, tétova, apró ötletekből is születhetnek sikeres, boldogságot adó elfoglaltságok.

 Elfoglaltság?

Nem találtam jobb szót. Nem akarok vállalkozásról, üzletről, munkáról beszélni. Nem, nem erre gondolok most.

 Az apró elfoglaltságokban is szeretném megtalálni, a mindennapi örömöt. Minden nap, minden órában élni kell. Mert lehet, hogy van küldetésem, lehet, hogy van feladatom, de nem csak a célt szeretném hajszolni. Nem szeretnék arra várni, hogy egyszer majd.

 Persze vannak szép várakozások, mint pl. a terhesség vagy az advent. De itt is mindkettőben a várakozás hosszabb, mint a cél: a szülés vagy az ünnep.

 Ezért nem szeretném, a várakozás idejét hajszolni, gyorsítani vagy egyszerűen csak túlélni.

 Kell a mindennapi öröm, mint ahogy a mindennapi kenyér.

 Add meg uram a mindennapi kenyér mellé, hogy észrevegyem az élet egyszerűségében rejlő csodákat. Tudjak örülni, ha süt a nap és tudjak örülni az esőnek. Legyek jelen a beszélgetésekben és legyek kéznél, ha valakinek szüksége van rám. Tudjak adni és legyen feladatom. Igen, legyen feladatom.

Itt és most – és minden elkövetkező napomon.