Érezted már, hogy van valami nyomós oka az ittlétednek, hogy feladatod van, hogy küldetésed van?

Nem vagy egyedül! Sokan vagyunk, és egyre többen leszünk, ha észrevesszük, ha merjük észrevenni a saját utunkat és elfogadjuk azt.

Nincs szükség arra, hogy fantáziánk szélsebesen száguldó gondolataiból kreáljunk, olyan utat,  amilyet szívesen járnánk, mert az út, amin  haladnunk kell meg van írva, csak észre kell vennünk, és azon kell haladnunk.

Egy szó jár folyamatosan a fejemben: elfogadás. Igen, én is küzdöttem, harcoltam, tiltakoztam, ha nem esett egybe a kreált út azzal, amin jártam, de tudom, hogy mától vége. El kell engednem magam, és el kell fogadnom azt, ami az én utam.

Most 2010. január 4-én ezt leírom, hogy így is nyomatékosítsam, hogy igen, hagyom magam vezetni, hogy megtudjam, valójában mi is a feladatom itt e földi létben.

2010. január 4.