Magam sem gondoltam, hogy ennyire mély gyökerekig kell visszanéznem…
Tegnap, a blog létrehozásakor már bennem volt a gondolat, amikor nevet kerestem magamnak. Valójában ki vagyok én? Annyi, de annyiféleképpen hívtak már…. vajon melyik az én valódi nevem?
Emlékszem egyszer Anyu elkezdte mesélni, hogy Ő valójában nem Erzsébetnek szeretett volna. Az Anyu – igen a kezdet.
Három éve életem kettétörésekor volt egy meditációs élményem, vagyis élménynek kevésbé lehet nevezni, inkább sokknak. Ebben a mély meditatív állapotban, amelyet önmagam idéztem elő egy csendes szobában megéltem, hogy az Édesanyámat egy szörnyű trauma érte az idő alatt, amikor velem terhes volt – megerőszakolták.
Ez magyarázat lett volna mindenre, de nem akartam elhinni.
Mivel életem kettőbe tört nemcsak fizikailag egy keresztcsonttöréssel, hanem egy családi majd egy szakmai töréssel is további spirituális megoldásokat kerestem, elmentem egy családállításra.
Itt megkaptam a hiányzó válaszokat az előbbi történetre. Mint ahogy a puzzle darabok illeszkednek össze, úgy rakódtak be a hiányzó láncszemek az én méhen belüli történetembe.
Az életünk az anyaméhen belül kezdődik. Én négy gyermekes anyaként tudom azt, hogy a magzat a fogantatása első pillanatától a saját útját járja. Az útja pedig meg van írva a csillagokban.
Vajon az én utamnak miért volt része a méhen belüli szorongás? Hogyan játszik ez szerepet abban, hogy megtaláljam a feladatomat?
