Egy piciny gyermek is tudja érvényesíteni az akaratát, amikor toporzékol egy fagyiért, a kislány is kifejezi akaratát, amikor egy új ruhát szeretne, de különbözik-e ez attól az akarattól, amivel céljainkat szeretnénk elérni?

 Egy felnőtt ember sok esetben nagyon tudatos a döntéseit, elképzeléseit illetően és ma már talán kevesebben vannak, akiket ösztöneik, megérzéseik vezényelnek. Ezek a tudatos döntések vonatkozhatnak egyszerű hétköznapi dolgokra, a családra, a munkánkra vagy éppen a céljainkra.

 Ki ne érezte volna már, hogy minél jobban akar valamit, annál kevésbé sikerül?

 A kisgyerek példája: mennél jobban hisztizik annál nagyobb az esély rá, hogy elér vele valamit. Ha gyenge a szülő – ami manapság elég gyakori, sajnos – akkor a gyerek akár el is érheti célját. Erős szülőből viszont ellenreakciót válthat ki: nagyobb hiszti esetén a szituációt nevelési célra használja, és nem enged a gyereknek, hanem ezúton tanítja!

 Húúú - ezt magam sem gondoltam végig mielőtt leírtam!

Van ereje a példának!

 Hányszor voltam áldozata a saját „görcsös” akaratomnak! Amikor nem akartam észrevenni, hogy nincs értelme tovább hisztizni, hogy nincs értelme mindenáron akarni valamit. Bizony nehezen adjuk fel az elképzeléseinket – ami nem mindig probléma - és nehezen hagyjuk magunkat vezetni. Sokat tanultam azokból a szituációkból.

 Mára már megtanultam, hogy sokkal jobban járok, ha elengedem azokat a dolgaimat, amelyek nem hoznak rövidtávon eredményt, amelyek görcsössé és feszültté tesznek. Ezt hatalmas eredménynek tartom, mert ha valaki, akkor én rengeteget „akartam” és sokszor, nagyon sokszor nem ismerek magamra, hogy mennyire el tudom engedni azokat az elképzeléseket, lépéseket, kapcsolatokat, amelyekről rövid úton kiderül, hogy nem az enyémek. Ha tudnám tölcsérrel a gyermekeim fejébe tölteni ezt a képességet, akkor megtenném, mert talán az egyik legfontosabb dolog az elengedés, a kevésbé fontos feladatok lezárása. Semmi szükség nincs arra, hogy széllel szemben, viharban és árral szemben ússzon az ember, annál fontosabb a kristálytiszta célok meglátása.

 Az élet nagyon apró és nagyon egyszerű örömei is boldoggá tudják tenni a hétköznapokat, ha merjük észrevenni őket.

 Jöjjön a mai mondandóm végére az a félmondat, amit most olvastam, és ami elindította bennem a fenti a gondolatokat:

 Emlékezz rá, hogy ha nem éred el azt, amit akarsz – sokszor lehet nagy szerencse!